A mai nap korán indult, számomra feszültséggel teli, és gyors rendezés után, indulás az oviba.Hétfő van, és Ádám kérdezget, hogy mindent elpakoltam-e, de szinte meg se hallom.Gondolataim már azon vannak, hogy hova kell mennem, el ne késsek és mit fognak kérdezni. A buszon rám tör a mélabú, és rettegek az ismeretlentől. Próbálom keresni a pozitív gondolatokat... Közben az a gondolatom támadt h beülök egy helyre ahol lehet kapni azt a virslis kiflit... Na, erre se volt még példa h egyedül beüljek valahova! Megnyugodtam h nem csak én találok ki ilyen progit, mert rajtam kívül csak 5 nő csinálta ugyanezt... Aztán úgy csináltam mint az úri nők,végig sétáltam az utat és minden gondom elszállt... Ahhoz képest h minden követ megmozgattam hol a tanácsadó, mégis másfele mentem, de végül időben odaértem. Régi ódon falak között, retro hangulat megnyugtató volt. Bevallom kellett is mert több mint fél órát vártam. Várakozásom alatt arcom alá nyomtak megannyi kitöltendő részt, h a doktornő mikor meglátta, igen tárgyilagos volt. Szinte úgy láttam megkönnyebbült. Szivesen mutogatott diagrammokat a magzatvíz vétel céljáról és végül csinált egy eü.családfát. Bevallom kicsit oldotta a hangulatot és én úgy voltam vele, h megcsináltatom és kész! Most h ezért vagy azért vagy h meg ne gondoljam magam, gyorsan el is küldött időpontért a Klinikára... Na az egy nagyon szuper kis türelem játék volt! Az ember azt gondolja, h időpontot kérni pár percet vesz igénybe. HÁT NEM!!! Lassan úgy éreztem mintha mindjárt meg is csinálnák a procedúrát, bár mindenki nagyon készséges volt velem, d szerencsére nem! Kb. két órás késéssel meg is érkeztem a munkahelyemre... Csodás! Holnap folyt.köv. Első napom a városi védőnőknél. Bizony ám! Mert nekem két fajta védőnénim van: falusi és városi!Ennyi! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése