Amniocentezis

És ami kimaradt... Mert a múlt héten minden volt...vérvétel sima, aztán cytológiai eredmény dokinál, védőnéninél eredmény és cukorterhelés pénteken.
Hétfőn pedig a rettegett AMNIOCENTEZIS!!! ...
Ismét kora reggel indult el a család,elvileg minden rendben, elpakolva. A Tisza-partról ismét slattyogtam. És itt kedves meg is állnék! Innentől kezdve csak végtelen türelem!!!!
Ide menj,oda menj,ilyen ajtó,olyan ajtó és ha mindezt bejártad,öltözz át, mindjárt kezdődik! 3-an voltunk egy kórteremben (mindnyájan azért) , én már az elején próbáltam lazázni, h rejtsem félelmemet...Így utólag:sikerült! Hamarosan le is hívtak bennünket. Akkor lett úrrá rajtam a félsz, mikor egy ajtónyitásnál megláttam a tűt és a mennyiséget amit levettek! :O De nincs menekülés,én is sorra kerültem!
Hát na! A hasfal átszúrása nem épp a fájdalom mentességről híres, bár rosszabbra számítottam. A DR. Úr nagyon figyelt Borsóbabára és szerencsére gyorsan végeztünk... Tolókocsiba kényszerítve vittek az ágyamhoz, ahol 2 óra szigorú ágyban fekvésre ítéltek. Hát aludni nem tudtam..Nem mertem szinte semerre se fordulni... Hamarosan jöttek lázat, vérnyomást mérni. Lassan jött az ebédidő. Annyira nehezen telt az idő! Bár így utólag bevallom el se tudtam volna indulni...
De eljött az idő, végre mehetünk haza!
És azóta csak pihenek és pihenek! De tényleg! :)

Kórházi pihi

Első nap a városi védőnőnél

Tegnap munka után kissé bàgyadtan érkeztem a váróba,h megismerjem az "ÉN" védőnőmet. Mivel könyvet ismételten nem vittem, gondolataimba sülyedve majdnem elszundítottam. Kata ( a városi védőnénim) tele nyomott inputokkal,időpontokkal, aztán megnézett AZ ORVOS. Megnézte a papírjaim, aztán közölte h a cytológiai eredményem nem sikerült,újra!Pfüü!
Hát nem t'om...Nem volt kellemes.Főleg miután közölte h vérezni fogok, d semmi pánik! Hát köszi!!!! Kompenzálta a dolgot, h láttam Borsóbabát! :) És minden rendben!

Shopping

Vérvétel után úgy éreztem magam, h AZONNAL ADJANAK EGY ÁGYAT! De eszem ágában se lehetett,  11.40 - re mennem kellett... Haza már nem mehettem,maradt a csavargás...Bejártam Tolnát,Baranyát, de igazából extra dolgokat nem vettem. Csupa hasznos dolgot vettem, és el is repült az idő! :) Van amikor a nő mégse shoppingol szivesen! Egész nap úgy éreztem magam mint egy kicsavart vizes rongy. Holnap újabb progi, meló után dokiiiii!

Vérvétel I.

Kora reggel riadt a csipet csapat,mindenki indult 6.30-kor.Nekem 8-ra kellett mennem a II-es kórházba,így megkértem Apát vigyen be. Igaz a Tisza-parton parkolt le, de semmi gond, a villamos vitt tovább, mondhatnám helybe. A portás kissé kedvetlenül mondta h merre is menjek, d ez is meglett. Szerencsém volt avagy se, gyorsan sorra kerültem, a szúrást szinte meg se éreztem. Ügyes néni volt! Vizelet vizsgálat is volt, semmi macera, az "eredményt" ott kellett hagyni a mellékhelységben, nem volt ciki helyzet h ott álldogálj a vizeleteddel kéz a kézben.... A ciki max.az volt h mindenkié sárga volt, egyedül az enyém szinte áttetsző. Remélem nem lesz gond!

Anya meló

Nem tudom, ti h vagytok vele, de én sose érem utol magam... Pedig rajta vagyok, d mindig csak több lesz a napi teendők mellett! Lakásfelújítás után vagyunk, várom h ki legyen festve (Apa), d egyenlőre csak várakozom.. s gyűlik a méreg, és úgy érzem csak topogunk egy helyben. A hétvégék sem segítenek, most is dolgoztam, utána kivagyok mint egy kutya! De semmi pánik! Egy ANYA nem adja fel! Egy ANYA mindent megold...valamikor...

Első nap a városi védőnőnél

Tegnap munka után kissé bàgyadtan érkeztem a váróba,h megismerjem az "ÉN" védőnőmet. Mivel könyvet ismételten nem vittem, gondolataimba sülyedve majdnem elszundítottam. Kata ( a városi védőnénim) tele nyomott inputokkal,időpontokkal, aztán megnézett AZ ORVOS. Megnézte a papírjaim, aztán közölte h a cytológiai eredményem nem sikerült,újra!Pfüü!
Hát nem t'om...Nem volt kellemes.Főleg miután közölte h vérezni fogok, d semmi pánik! Hát köszi!!!! Kompenzálta a dolgot, h láttam Borsóbabát! :) És minden rendben!

Genetikai tanácsadás

A mai nap korán indult, számomra feszültséggel teli, és gyors rendezés után, indulás az oviba.Hétfő van, és Ádám kérdezget, hogy mindent elpakoltam-e, de szinte meg se hallom.Gondolataim már azon vannak, hogy hova kell mennem, el ne késsek és mit fognak kérdezni. A buszon rám tör a mélabú, és rettegek az ismeretlentől. Próbálom keresni a pozitív gondolatokat... Közben az a gondolatom támadt h beülök egy helyre ahol lehet kapni azt a virslis kiflit... Na, erre se volt még példa h egyedül beüljek valahova! Megnyugodtam h nem csak én találok ki ilyen progit, mert rajtam kívül csak 5 nő csinálta ugyanezt... Aztán úgy csináltam mint az úri nők,végig sétáltam az utat és minden gondom elszállt... Ahhoz képest h minden követ megmozgattam hol a tanácsadó, mégis másfele mentem, de végül időben odaértem. Régi ódon falak között, retro hangulat megnyugtató volt. Bevallom kellett is mert több mint fél órát vártam. Várakozásom alatt arcom alá nyomtak megannyi kitöltendő részt, h a doktornő mikor meglátta, igen tárgyilagos volt. Szinte úgy láttam megkönnyebbült. Szivesen mutogatott diagrammokat a magzatvíz vétel céljáról és végül csinált egy eü.családfát. Bevallom kicsit oldotta a hangulatot és én úgy voltam vele, h megcsináltatom és kész! Most h ezért vagy azért vagy h meg ne gondoljam magam, gyorsan el is küldött időpontért a Klinikára... Na az egy nagyon szuper kis türelem játék volt! Az ember azt gondolja, h időpontot kérni pár percet vesz igénybe. HÁT NEM!!! Lassan úgy éreztem mintha mindjárt meg is csinálnák a procedúrát, bár mindenki nagyon készséges volt velem, d szerencsére nem! Kb. két órás késéssel meg is érkeztem a munkahelyemre... Csodás! Holnap folyt.köv. Első napom a városi védőnőknél. Bizony ám! Mert nekem két fajta védőnénim van: falusi és városi!Ennyi!  :)

Mindenszentek napja...

Nem tudom,más hogy van vele,mi már a héten "letudtuk" a temető látogatást... Tavaly hétvégén ilyenkor voltunk és valahogy a tömeg eléggé elborzasztott.Nem is szoktam nagy feneket keríteni : jól bevált árvácska,és egy szál gerbera amit kivételesen Ádám választott.Ja,és a tea mécsesek...A menetelés közben elnéztem az embereket,hatalmas koszorúkkal,csirimpelő-csörömpölő giccses gyertyadíszekkel próbálkoznak eljutni oda,ahova egy évben egyszer jár(mert kötelesség).Szerencsére nem voltak sokan,Ádám most már érdeklődött (6éves),de én próbálom mindig rövidre zárni a nekem kínos kérdéseket,így hamar odébb is álltunk...minden tekintetben.Nem szeretek oda járni,akár kórházba sem!Édesanyám 7 éve halt meg,a mai napig sokat gondolok rá.Nem kell nekem a szeánsz,így is nyomaszt a mai napig.Szerencsére egy rokonnal sem találkoztunk,ami még kínosabb lett volna,hisz jó párral évek óta nem találkoztam ( de nem is akarok ). Úgyhogy a mai nap a családi lazításé! Apa lustizik, Ádám sikeresen el tudott szakadni a számítógép rabságából,úgy hogy most autózik, én pedig felavattam a ÚJ varrógépem! Elmondanám még a nyáron vettem,de mivel lakásfelújítás volt, elő se vettem, ne igya be a sok port.Hát teljesen más mint az én jó Édesanyámtól örökölt varrógép! Kicsit az mellett úgy érzem mintha hercegnő lenne....De lehet hogy össze kell barátkozzunk...Ahhoz képest viszont kész egy táska javítás,nadrág javítás,és végre felvarrtam az új farmernadrágom,amibe most már szinte bele sem férek!Ha-ha-ha!
Hát igen, így 40 fele VÁRANDÓS VAGYOK!  :)

Ui: Ismeritek ezt a szobrot?