És ami kimaradt... Mert a múlt héten minden volt...vérvétel sima, aztán cytológiai eredmény dokinál, védőnéninél eredmény és cukorterhelés pénteken.
Hétfőn pedig a rettegett AMNIOCENTEZIS!!! ...
Ismét kora reggel indult el a család,elvileg minden rendben, elpakolva. A Tisza-partról ismét slattyogtam. És itt kedves meg is állnék! Innentől kezdve csak végtelen türelem!!!!
Ide menj,oda menj,ilyen ajtó,olyan ajtó és ha mindezt bejártad,öltözz át, mindjárt kezdődik! 3-an voltunk egy kórteremben (mindnyájan azért) , én már az elején próbáltam lazázni, h rejtsem félelmemet...Így utólag:sikerült! Hamarosan le is hívtak bennünket. Akkor lett úrrá rajtam a félsz, mikor egy ajtónyitásnál megláttam a tűt és a mennyiséget amit levettek! :O De nincs menekülés,én is sorra kerültem!
Hát na! A hasfal átszúrása nem épp a fájdalom mentességről híres, bár rosszabbra számítottam. A DR. Úr nagyon figyelt Borsóbabára és szerencsére gyorsan végeztünk... Tolókocsiba kényszerítve vittek az ágyamhoz, ahol 2 óra szigorú ágyban fekvésre ítéltek. Hát aludni nem tudtam..Nem mertem szinte semerre se fordulni... Hamarosan jöttek lázat, vérnyomást mérni. Lassan jött az ebédidő. Annyira nehezen telt az idő! Bár így utólag bevallom el se tudtam volna indulni...
De eljött az idő, végre mehetünk haza!
És azóta csak pihenek és pihenek! De tényleg! :)
Hétfőn pedig a rettegett AMNIOCENTEZIS!!! ...
Ismét kora reggel indult el a család,elvileg minden rendben, elpakolva. A Tisza-partról ismét slattyogtam. És itt kedves meg is állnék! Innentől kezdve csak végtelen türelem!!!!
Ide menj,oda menj,ilyen ajtó,olyan ajtó és ha mindezt bejártad,öltözz át, mindjárt kezdődik! 3-an voltunk egy kórteremben (mindnyájan azért) , én már az elején próbáltam lazázni, h rejtsem félelmemet...Így utólag:sikerült! Hamarosan le is hívtak bennünket. Akkor lett úrrá rajtam a félsz, mikor egy ajtónyitásnál megláttam a tűt és a mennyiséget amit levettek! :O De nincs menekülés,én is sorra kerültem!
Hát na! A hasfal átszúrása nem épp a fájdalom mentességről híres, bár rosszabbra számítottam. A DR. Úr nagyon figyelt Borsóbabára és szerencsére gyorsan végeztünk... Tolókocsiba kényszerítve vittek az ágyamhoz, ahol 2 óra szigorú ágyban fekvésre ítéltek. Hát aludni nem tudtam..Nem mertem szinte semerre se fordulni... Hamarosan jöttek lázat, vérnyomást mérni. Lassan jött az ebédidő. Annyira nehezen telt az idő! Bár így utólag bevallom el se tudtam volna indulni...
De eljött az idő, végre mehetünk haza!
És azóta csak pihenek és pihenek! De tényleg! :)
 |
| Kórházi pihi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése